A veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (közismert nevén: CITES) részes feleinek 2019. augusztus 16-28. között Genfben megtartott konferenciáján több növény- és állatfaj védelmét erősítették, illetve új fajok kerültek az egyezmény hatálya alá.
A tengeri uborkák, illetve az imafűzérfa-félék közé tartozó, a kereskedelemben sokszor spanyol cédrusként említett Cedrela-fajok esetében a döntések hatálybalépésére 12 hónappal a döntéshozó konferencia után, 2020. augusztus 28-án került sor.
Védelem alá kerülő tengeri uborka fajok[1]
Ahhoz, hogy a tengerek,
óceánok élővilágának változatossága fennmaradjon, az olyan szabályozatlan
emberi tevékenységek szükséges, mint az egyes fajok állományainak túlzott
halászata, vagy a környezetszennyezés mértékének csökkentése.
A tüskésbőrűek törzsébe tartozó tengeri uborkák
fontos szerepet töltenek be a tenger- és óceánfenék biológiai folyamataiban és
az ottani ökoszisztéma fenntartásában. E fajok az óceánok és tengerek sekély
részein, parti sáv 45 méternél nem mélyebben lévő fenekén élnek, ahol
üledékszűrögetéssel jutnak a számukra szükséges szerves anyagokhoz, majd a
tápanyagok kiszűrése után „tiszta” homokot juttatnak a tengerfenékre. A tengeri
uborkák több mint 200 szimbióta, parazita és egyéb faj számára jelentenek
gazdát, így fontos szerepet játszanak a tengerek biológiai sokféleségének
(biodiverzitásának) megőrzésében is. Bár magyar ízlésünknek meglepő lehet, a
tengeri uborkákat a világ számos pontján, főleg Ázsiában előszeretettel
fogyasztják. A túlhalászás miatt a tengeri uborka fajok állományai drasztikus
csökkenésnek indultak, különösen az 1980-as évek óta. Ráadásul a példányok
összegyűjtése sem igényel különösebb halászati technikát. A nemzetközi piacokon
így egyre keresettebbé váltak, egyre több egyed került eladásra, ami drasztikus
állománycsökkenéshez vezetett. Az alacsony egyedszámú, lassú mozgású fajok
szaporodását tovább nehezíti, hogy az állománycsökkenés miatt a példányok
egymástól való távolsága nő. Ezáltal a párosodni kívánó egyedek találkozásának
esélye, valamint a területen az újratelepülés lehetősége is csökken.
Az egyedszám csökkenés miatt a
három legveszélyeztetettebb tengeri
uborka fajt (Holothuria (Microthele) fuscogilva, Holothuria (Microthele)
whitmaei, Holothuria (Microthele) nobilis) a CITES II. függelékébe sorolták
be.
A Cedrela nemzetségre
vonatkozó védelmi szint szigorítása[2]
A nemzetközi kereskedelem
által előidézett állománycsökkenés természetesen nem csak az állatok, hanem a
növények között is megfigyelhető. A túlzott fakitermelés a fafajok
egyedszámának és elterjedési területének csökkenéséhez vezet, mely egyben az
állatok és más élőlények élőhelyeinek megszűnését is eredményezi. Az Újvilágban
széleskörűen elterjedt Cedrela nembe tartozó fafajok
faanyaga utáni kereskedelmi igény folyamatosan növekszik, különösen amióta az
értékesebb mahagónifajok (Swietenia spp.) a kilencvenes években
nemzetközi oltalom alá kerültek, így mára sajnos a Cedrela-állományok is
igencsak megfogyatkoztak. A Cedrela fajok fejlődéséhez,
növekedéséhez jó vízelvezető képességű talajra, illetve sok napfényre van
szükség. E fajok közül a faanyagként leggyakrabban hasznosított Cedrela
odorata-t főleg bútorok, ajtók és ablakok elkészítéséhez használják.
Az elmúlt 100 évben e faj elterjedési területe az erdőirtások következtében
28,8%-al csökkent és az előrejelzések szerint az elkövetkező 100 évben további
40,4%-os csökkenés várható. Hasonló trendek mutatkoznak a Cedrela nem
további fajainál is.
A fentiek miatt valamennyi Cedrela-faj felkerült a CITES II. függelékébe, és ezzel hasonló védelem illeti meg őket, mint a hangszerekhez leggyakrabban használt rózsafákat.
[1] https://cites.org/sites/default/files/eng/cop/18/prop/E-CoP18-Prop-45-R1.pdf
[2] https://cites.org/sites/default/files/eng/cop/18/prop/E-CoP18-Prop-57.pdf
